Egy kis gyakorlat gépgyártástechnológus részemnek. Van már trafóm (köszönet Apósomnak), tárcsám és gömbvasam (köszönet Apósomnak) és leporolt hegesztési gyakorlatom. Élveztem.
Az egylábú az enyém, összhangban a minimalista korszakommal.
Már csak meg kell formattálni zsírral, szalonnával, magas hőfokkal, és lehet rá csapkodni a tarjákat, karajokat. Hahá!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Azér egy kis flexelés is reáférne, már csak azért, hogy ne menjen korom a fogad alá :)De király lett, az egyláb rendkívül ötletes, főleg, ha majd betonon akarsz sütni vele :D
Köszönöm a tippeket, szeretem a konstruktív kritikát :) Mint írtam, még meg lesz formattálva, és úgy már nem megy korom a fogam alá :) Egyláb nem saját ötlet, Erdélyben láttam, és nem volt vele gond.. Betonon sütni? Tüzön inkább :) Amúgy egy anya van a közepére hegesztve, így akár fotóállványra is csavarhatom a tárcsát :)
Megjegyzés küldése