2009. november 28., szombat

Tatai Vadlúd Sokadalom

Tata, november 28. Vadlúd sokadalom.

http://www.mme.hu/csatlakozzon/kozossegi-programok/tatai-vadlud-sokadalom.html

Ahogy beindult hivatalosan is a téli madáretetés, megint több dolgunk van a kerti madárkáinkkal. Reggelente meg kell tölteni az etetőket, ki kell cserélni az itató vizét.

Részt veszünk, a madárbarát kert programban, és kapjuk az MME hirlevelét. Abban irtak a fenti programról, és már jóelőre befoglaltam a családi naptárba az eseményt.

Egész nap nézegettem az időt, egy hidegfront vonult át, kíváncsi voltam, mi lesz délután. Szerencsére korán megtette a dolgát, induláskor már láttam az idokep.hu-n, hogy szép időnk lesz.

Kettőkor elindultunk. Útközben a gyerekek elaludtak, rápihentek az uncsi programra.

Az ott töltött 3 óra nagyon jóra sikerült, főleg mi szülők merítkeztünk meg a természetben. Napnyugta környékén egyre hatalmasabb csapatokban jöttek a libák, először hatalmas rendezett V alakban érkeztek. A tó fölött aztán összekeveredtek egy nagy, egy irányba kavargó felhőbe, és szépen lassan - mint valami esőfelhőből az esőcseppek - leszálltak a tó felszínére. Minél többen lettek, annál jobban lehetett hallani a nagy gágogást, amit eleinte a parton nézelődő tömeg hangzavarja elnyomott.
Az idő csodás volt, a szimpla naplemente is megérte volna a családi együttlétet, de ez így szinte tökéletes volt. Pár percre a gyerekeket is elbűvölte a látvány, de őket jobban vonzották a kitelepült bucsus árusok, törökméz és egyéb nyalánkságok.

Hazafelé megálltunk hamburgerezni, és elcsodálkoztunk, hogy pár kilométerre itt a civilizációtól, meg a fogyasztói társadalom egyik szimbólumától 26000 kis liba hajtja álomra a fejét. Teszik a dolgukat. Kikelnek, esznek, isznak, vándorolnak, párt választanak, tojást raknak, költenek, meghalnak.

Hajrá libák!

2009. november 16., hétfő

Cider 2009

Naggyon sok almát termett idén a fácskánk, annyit, hogy sem egyszerre megenni nem lehetett, és a tárolással is vannak félelmek, kockázatok. Mivel a kockázat olyan, amit az ember próbál elkerülni, egy kevésbé kockázatos tárolási lehetőség jutott eszembe. Ez az almabor, azaz cider.

Anyutól elhoztuk a szőlődarálót, és a kis prést, hogy kinyerhessünk minden kinyerhetőt az almából.

Először elnegyedelgettük az almákat, a rohadt részeket kivágtuk belőlük, és nyomtuk be a szőlődarálóba.

Ez megzúzogatta az almahúst (velőt?) és bepakoltuk a présbe. Aztán csak lenyomattuk őket, lett vagy 25 liter. Belement a 34 literes ballonba, és ment be a garázsba. Cukorfokot nem nagyon bírtam rajta mérni, csak azt, hogy 18 fok alatt van, nem baj. Nem lesz ütős a bor, és nem is ez a cél.

Egy hét alatt nem nagyon akart megindulni, úgyhogy úgy vettem borélesztőt, és meleg helyre raktam a mustot. Egy hét alatt rendesen kierjedt.

A mustban lévő cukorot a borélesztő megkajálja és átalakítja alkohollá. Emiatt egy teljes erjedés végén nem nagyon szokott cukor maradni a mustban, száraz lesz a bor. Erjedés közben persze széndioxid is keletkezik, nem kis mennyiség. A ballont kotyogóval zárjuk le, ami gyakorlatilag egy visszacsapószelep, emiatt az erjeszőballon légtere széndioxiddal lesz tele. Ez nekünk pont jó, mert az oxigén azokat a mikroorganizmusokat táplálja, ami ecetet csinál. Ezt nem akarjuk.

A kierjedés után meg kell várni, hogy a döglött erjesztőgombák és a lebegő darabkák leülepedjenek a ballon aljára, és letisztuljon az újbor. Ez hetekbe kerül, és persze ez nem is megy mindig jól. Almabor esetében valahol olvastam, hogy nem is biztos, hogy sikerül. Mindenestre, most gyakrabban kóstolgatom, nem kezdődik-e valami fránya borbetegség, ecetesedés, bármi rondaság. Ha nem, akkor december elején megcsinálom az első fejtést.

Amúgy ízre Csilla egyáltalán nem bírja, mert ahogy azt az irodalom is írja, nagyon fanyar, száraz a cucc, nagyon zavaros, és tele van még szénsavval. Na de megcukroztunk egy kis mintát, így már el lehet képzelni, hogy egyszer majd élvezhető ital is lesz belőle. Meglátjuk.

Mindenesetre keresni fogok helyet, ahol bolti almabort árulnak, lássuk, milyennek kell lennie egy almabornak.