A BKV honlapján rendszeresen hirdeti kinőtt, eladandó eszközeit, ajánlatot tettem pár műhelyszekrényre, satupadra, láncos csigasorra.
Ezekből csak három szekrényt nyertem meg. A furcsasága az eljárásnak, hogy egyfordulós ajánlattétel van, azaz nem tudhatod, hogy a másik mennyit ajánl az eszközökért, csak az eredményhirdetéskor.
Péterrel kora reggel találkoztunk a troli remiznél a Stadionok környékén, mindenki pontosan érkezett, a Lada már nagyon izgult, mit kell vinnie.
Odabent dúlt a BKV feeling, felkavartak a régi Közgépes nyári gyakorlatok emlékei.
A cuccok emelgetésével nem sokat szaroztunk, István, a kapcsolattartónk, targoncával dobálta fel az utánfutóra a három vasszekrényt. Azaz csak dobálta volna, ha nem ragad bele a felázott talajba a targonca. De beleragadt, és sok löködés, próbálkozás után egy másik targoncával és kötéllel lett kihúzva. Hát sok erőforrást megmozgatott a projekt.
Ezután betámadtunk Budára, Pistáéknál pakolásztunk sokat. Lehoztuk a harmadikról a szekrényeket, mosógépet, hűtőket, asztalt, szóval sokmindent. Aztán átmentünk a másik helyszínre, ahol a Pista dolgait lepakoltuk.
Péter még egy "hostókot" is talált, ami hochstock, amin majdnem disznót lehet vágni.
Irány Marton a régi 7-esen, a Lada jól teljesített az extrém feladat alatt.
Martonban lepakoltunk, Péter körbejárt, aztán Zoltán felajánlotta, hogy Tárnokig elvisz, olcsóbb onnan a vonat. Ezt én elfogadtam, Pétertől elbúcsúztunk. Az állomáson derült ki, hogy nincs nálam lóvé, Zoltántól kellett kölcsönkérnem.
Az egyenleg:
3 vasszekrény, 2 szekrény, hűtő, fagyasztó, mosógép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése