Marton migráció, második eresztés

Hosszú nap.
Az útvonal:
Budapest, Martonvásár, Veszprém, Martonvásár, Veszprém, Martonvásár, Budapest.

Reggel tele Sárival indultam, Csilla bicója, bőröndök, ami kell.

Martonban lepakoltam, Konrádék is épp pakolásztak, fél kilenckor találkoztunk. A végére megkaptam a kulcsokat, leírtuk az óraállásokat.

Irány Veszprém. Miklósom már kivette az utánfutót, ott állt a Mama udvarában. Feldobáltuk a Fecskéből való holmikat, székeket, vendégágyat, majd nekiálltunk megszerelni a csatlakozót, és kicserélni a féklámpa bitosítékát. :(

Közben volt egy ki szervezési probléma. Pistabácsival megbeszéltük, hogy egy órával a várható Gerencsérbe érkezésem előtt szólok, de ő akkor már kint volt a garázsban és süttette magát a tűző nappal, várt minket a gáztűzhellyel. Sajnos nem tudtunk előbb menni, de a telefonbeszélgetés után egy órával a helyszínen voltunk.

Feldobtuk a tűzhelyet, irány Gerencsér.

Na ott Pistabácsi vette át a pakolómester szerepet, felraktunk mindent, amit értünk. Kicsit fóliáztunk is, de olyan szép volt az idő, hogy nem számítottunk esőre.

Elindultunk, szuperül ment minden, csak a Fehérvári körgyűrűnél kissé el voltunk bizonytalanodva, hogy hogyan kell úgy menni a régi hetesen, hogy ne menjünk fel az autópályára. A végén úgy döntöttünk, hogy nem lehet azt megcsinálni. Végül Baracska előtt elkapott egy zápor széle, de annyira, hogy az ágyból csöpögött a víz.

Martonban Miklóst annyira megleptem a konyhaszekrények, mosógép, hűtők házbavitelével, hogy azóta sokszor elmeséli. Lepakoltunk, anyu körbejárt, mert rávettem, hogy jöjjön el, nézzen körül, ha más dolga nincs.

Miután kész voltunk, háromnegyed hat fele elindultunk Veszprémbe, hazacsorogtunk. Mama megvendégelt vacsival.

Estére a Gerencsérben kaptam sört otthonra, bepakoltam egy Sári valagnyi játékot, készülődtem haza. Simacsek Balázsék még ott voltak, invitáltak Ebcsókékhoz háztűznézőbe, de persze arra már nem volt időm.

Hazafele rámentem a 718-as útra, nem néz ki rosszul, rá fogok szánni egy kis időt, egy alternatív útvonalnak teljesen elfogadhatónak tűnik. Ez az M7 balatonvilágosi bekötöjéhez vezet valahonnan Fűzfő környékéről.

Hazaérve tudtam, hogy nem sok időm van, reggel leköltöztetem a családot, és indulok elintézni a közművek átiratását. Bicske, Fehérvár, Érd.

Marton migráció, első eresztés

A BKV honlapján rendszeresen hirdeti kinőtt, eladandó eszközeit, ajánlatot tettem pár műhelyszekrényre, satupadra, láncos csigasorra.
Ezekből csak három szekrényt nyertem meg. A furcsasága az eljárásnak, hogy egyfordulós ajánlattétel van, azaz nem tudhatod, hogy a másik mennyit ajánl az eszközökért, csak az eredményhirdetéskor.

Péterrel kora reggel találkoztunk a troli remiznél a Stadionok környékén, mindenki pontosan érkezett, a Lada már nagyon izgult, mit kell vinnie.

Odabent dúlt a BKV feeling, felkavartak a régi Közgépes nyári gyakorlatok emlékei.

A cuccok emelgetésével nem sokat szaroztunk, István, a kapcsolattartónk, targoncával dobálta fel az utánfutóra a három vasszekrényt. Azaz csak dobálta volna, ha nem ragad bele a felázott talajba a targonca. De beleragadt, és sok löködés, próbálkozás után egy másik targoncával és kötéllel lett kihúzva. Hát sok erőforrást megmozgatott a projekt.

Ezután betámadtunk Budára, Pistáéknál pakolásztunk sokat. Lehoztuk a harmadikról a szekrényeket, mosógépet, hűtőket, asztalt, szóval sokmindent. Aztán átmentünk a másik helyszínre, ahol a Pista dolgait lepakoltuk.
Péter még egy "hostókot" is talált, ami hochstock, amin majdnem disznót lehet vágni.

Irány Marton a régi 7-esen, a Lada jól teljesített az extrém feladat alatt.

Martonban lepakoltunk, Péter körbejárt, aztán Zoltán felajánlotta, hogy Tárnokig elvisz, olcsóbb onnan a vonat. Ezt én elfogadtam, Pétertől elbúcsúztunk. Az állomáson derült ki, hogy nincs nálam lóvé, Zoltántól kellett kölcsönkérnem.

Az egyenleg:
3 vasszekrény, 2 szekrény, hűtő, fagyasztó, mosógép.

Ott a Jupiter a ganyédomb felett

Minap csillaghullás volt, gondoltuk kivonulunk a családdal, hogy közösen obszerválhassuk ezt a jelenséget.

Délutáni alvás volt a feltétel, emiatt nagyon is rá voltak készülve a gyerekek.

Fürdés után jól bebugyoláltuk őket hálózsákba, és kicipeltem az utazóágyat a gyerekeknek, abból nem kóricálnak el, valamint a vendégágyat magunknak.

Mindenki nagyon izgatott volt, Gergő folyamatosan tájékoztatott mindenkit, hogy hullócsillagot lát.

- Ott egy hujjócijjag, ott egy másik, ott a legjobb, anyaci!!!

Úgy éreztük a végére, hogy az összes állócsillagot lehullajsztotta, nem maradt egy sem :)

Gergő annyira nézte őket, hogy a végén hanyattesett a kiságyban, na arra az öt másodpercre megállt a csillaghullás.

Persze a nyavajás csillagok nem akartak hullani. Pannink nagyon ügyesen meglátta a műholdakat amik egyenletes sebességgel folyamatos fénnyel haladnak, (főleg a Hattyúban láttuk őket), és a repülőket is, amik villogtak.

Aztán a szülők láttak egy nagyon látványosat, Panni meg egyedül egy kicsit.

Kicsit csalódva tűztük ki az obszerváció végét, az első repülőgép megjelenésekor visszatelepültünk a házba.

A képen a Jupiter húzza a vastag csíkot, a szomszéd diófája mögött pedig a Hold látható.