Hát akkor nincs más hátra, mint a befőzés.
Kicsit megfőztük, hogy a kedves szomszédtól kölcsönkapott passzírozóban feldolgozható lehessen.
Aztán főzés következett. Addig csináltam, amíg a lé helyett a rostanyag maradt a fazékban. Közben már sütöttem a dunsztos üvegeket, hogy az organizmusok kipusztuljanak, és hogy megtöltéskor minél kisebb legyen a delta T.
A következő lett a rétegsorrend. Paradicsom, celofán, nátrium benzoát, celofán, kupak.
Lett vagy három üveggel, zutty bele a hűtőládába, mert ezt a trükköt a neten találtam.
3 napot adok neki, aztán címkézem.
Ja, és természetesen meg kellett csinálni a védőitalt, Bloody Mary. Valami fenséges volt. Nem is fogom tudni élvezni ezentúl a sió paradicsomleves gyöngeségeket.
Tanulság, legközelebb többet összevárunk, befőzni csak nagy tételben.